Ismerjük a közmondást, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, de vajon milyen lehet az, aki szabadidejében rizsbabákat készít? Mindenképpen kedves, erről már beszélgetésünk elején meggyőződhettem. Birtalan Magdolnával mintha már régóta ismernénk egymást, úgy beszélgettünk a Míves Emberek Sokadalmán, ahol az általa készített rizsbabákkal várta a látogatókat.
Kislány, a Lúdas Matyi, székely ember és székely aszszony, a cigánylány és a békakirály mind felsorakoztak a székelyudvarhelyi rizsbabakészítő standján, s kacsingattak a gyerekek felé, hátha egy új otthonba költözhetnének. És költöznek is ezek a rizsababák, hiszen gyerekek, felnőttek egyaránt szeretik, megveszik. És hogy miért? Talán mert olyan egyszerűek. De nem biztos. Az viszont biztos, hogy Magdolna nem azzal a céllal készíti ezeket, mert meg szeretne gazdagodni. „Négy éve járok az arterás vásárokra, a karácsonyira és a Míves Emberek Sokadalmára. Azelőtt már jártam látogatóként ezekbe a vásárokba és annyira megtetszett a hangulatuk, hogy úgy éreztem, nekem itt a helyem. Ekkor már csak azt kellett eldöntenem, hogy miket készíthetnék, ami megállná a helyét a kézművesek vásárán”– meséli alkotómúltjának érdekes indíttatását. Addig gondolkodott, amíg eszébe jutott, hogy nagymamája milyen jópofa kis rizsbabát készített a kötényéből, hogy megvigasztalja, amikor egyszer szomorú volt. „Első évben csak ilyen babát készítettem, aztán később mesefigurákkal is próbálkoztam” – mondja Magdolna, aki nem csak készíti ezeket a babákat, hanem meg is tanítja a gyerekeknek, ha elhívják alkotótáborokba. Nem kell hozzá egyéb, mint egy kis darab anyag, tű, cérna, gyapjú és rizs, valamint egy kis fantázia. Így ahány annyiféle, két egyforma nem készül, ruhájuk, alkatuk, sőt még a tekintetük is változik. És ahogy nincs két egyforma, úgy kedvence sincs a babakészítőnek, mert számára egyik kedvesebb, mint a másik. Mert egy ilyen kis puha játék manapság is lekörözi a színes, csillogó-villogó műanyagbabákat, s ezt nemcsak a készítő, hanem a gyerekek is tudják. Az alkotónál újdonságnak számítanak a titoktartó manók: az ötlet onnan jött a manók készítéséhez, amikor észrevette, hogy az unokahúga egy kis kancsónak meséli el a titkait. Akkor döntötte el, hogy megalkotja a titoktartó manókat a nehéz titkokat birtokló gyerekeknek.
Újszülöttnek a testvér, kabalának, ajándékba vagy éppen vásárfiába veszik ezeket a babákat, melyeket mindössze egy évben kétszer vásárolhatunk meg. A két vásár között zajlik az alkotómunka. Magdolna tévézés, pihenés közben készíti ezeket, mert olyan nincs, hogy a két kezem ne mozogjon, fűzte hozzá mosolyogva.
Csáki Emese
Udvarhelyi Híradó, 161. szám, 2008. Augusztus. 19, Kedd
